Colombo-i naplemente

Üdvözöl a valóság – a lecke amit 6 hónap alatt megtanultunk Srí Lankán

Említettem már, hogy a bejegyzésekben a teljes történetet fogom megírni, nem csak a pozitív dolgokat.

Nincs túl sok blogger, aki az utazásai alatt tapasztalt negatív dolgokról is ír. Ennek egyik oka az, hogy – így vagy úgy, de – desztinációkat és szolgáltatásokat reklámozunk. Tegyük fel, valaki ír egy szép hosszú listát a negatív tapasztalatokról egy adott országban, aztán azt javasolja, hogy menj oda. Elég bután nézne ki, de legalábbis erősen ellentmondásos lenne.

Viszont, ha minding csak a pozitívumokról olvasunk, igencsak meglepődhetünk a végén. Azért azt sem szabad elfelejteni, hogy minden történet más… ez a mi történetünk. Nem jelenti azt, hogy Srí Lanka rossz úti cél lenne. Épp ellenkezőleg, szerintem mindenkinek látnia kellene egyszer.

A fotók ebben a bejegyzésben nem mindig illenek a szövegbe. Ez tudatos döntés volt, így próbálom felvidítani az olvasókat azoknál a részeknél, ahol kevésbé kellemes dolgokról írok… Nem kell elhinni, valójában most vettem csak észre, hogy nem szeretek kellemetlen, rossz dolgokat fotózni, alig van ilyen képem.

Még egy fontos dolog. Sokszor és sok kritika éri azokat, akik – letelepedettként vagy sem – több időt töltenek egy adott országban, és azzal az adott országgal kapcsolatban szóvá tesznek dolgokat, amikkel esetleg nem értenek egyet. Ilyenkor jelenik meg a sok “Ha nem tetszik, miért élsz itt?” típusú hozzászólás a közösségi oldalakon… Mindenkinek joga van véleményt nyilvánítani valamiről és ki is fejezni azt. Ilyen egyszerű.

Ha én negatív dolgokról írok egy adott ország kapcsán, az nem a hála vagy a tisztelet hiánya részemről. Egyszerűen csak ez a mi történetünk. Így tapasztaltuk meg. Így éltük meg.

A mi történetünk úgy végződött, hogy 6 hónap után búcsút vettünk Srí Lankától. Az eredeti célunk az volt, hogy a fél év alatt kiderítsük, vajon tudnánk-e hosszú távon ott lakni.

Finoman szólva, nem sikerült minden úgy, ahogy terveztük. Ennek elsősorban két oka volt. Először is, az elvárásaink nem találkoztak a valósággal, és ez mindig biztos recept a csalódásra. Másodszor pedig túl sokat stresszeltünk ezalatt a 6 hónap alatt, egyszerűen nem bírtuk feldolgozni, hogy tényleg megléptük, tényleg feladtuk az otthoni életünket és átköltöztünk a bolygó másik felére két kicsi gyerekkel. Aztán azon is elég sokat idegeskedtünk, hogy hogyan fogjuk fenntartani ezt az életformát hosszú távon. Egyszer el fog fogyni a pénz, amit a házért és az autóért kaptunk.

Ezek szerint elbuktuk volna a hat hónapos projektünket? Egyáltalán nem. Egyszerűen annyit jelent, hogy az elmélet és a gyakorlat két nagyon különböző dolog lehet.

Úgy döntöttünk, tovább megyünk és felfedezünk más országokat is. Következő úti célul Indonézia egyik szigetét, Balit választottuk. Nagyon érdekes hely, eléggé mások a tapasztalataink, mint Srí Lankán. Erről is írok majd, de most nézzük a mai témánkat.

A bejegyzésben Amazon partnerprogram link található. A partnerprogram linkek működéséről bővebben az Adatvédelmi tájékoztatónkban lehet olvasni.

Tartalom

Hogyan kerültünk ide?

Nagyon röviden, otthon eladtuk a házunkat, az autónkat és a holmink jelentős részét, hogy elindulhassunk egy olyan utazásra a gyerekekkel, aminek nem határoztuk meg a hosszát. Kicsit többet olvashatsz rólunk a bemutatkozó oldalunkon, arról pedig, hogy hogyan és miért hoztuk meg ezt a döntést, ebben a bejegyzésben.

Miután meghoztuk a döntést, készítettünk egy listát azokról az országokról, ahol úgy gondoltuk szeretnénk élni. Srí Lanka úgy került a listára, hogy 2011-ben 3 hetet töltöttünk itt egy saját szervezésű madarászat-esküvő-nászút kombinált túrán. Nagyon tetszett, olyan volt mint India, csak annál fejlettebbnek, tisztábbnak, barátságosabbnak… szóval emészthetőbbnek, könnyebbnek tűnt. Indiát egyébként nagyon szeretjük.

A Peradeniya Botanikus Kert Kandy-ben
A Peradeniya Botanikus Kertben, még 2011-ben. Fotó © Vasas András

Úgy döntöttünk, egyelőre maradunk ennél a régiónál. Pár ország Dél-Ázsiában még most is viszonylag olcsó, de legalábbis megengedhető, még akkor is, ha az ember Közép- vagy Kelet-Európai országból jön. Srí Lanka ebből a szempontból nem volt éppen ideális döntés, ezt még később érintjük.

Szóval összeírtuk a legfontosabb szempontokat. Például a tenger mellett akartunk élni, hogy a gyerekek  minden nap fürödhessenek. Ilyen szempont volt még a biztonság, a jó internetkapcsolat és hasonlók. Egy racionális döntést akartunk hozni, ehhez képest végül egy félig-meddig érzelmi döntés lett belőle. Figyelmeztettek, hogy döcögős az internet, de én úgy gondoltam, nekünk elég jó lesz… jellemző.

Szóval sikerült egy olyan döntést hozni ami félúton van a racionális és az érzelmi között… ÉS… Isten hozott újra Srí Lankán.

Mindenkinek látnia kellene Srí Lankát

Ne is foglalkozzatok azzal, miket írok majd a későbbiekben, ezt az országot mindenkinek látnia kellene egyszer. Gyönyörű partvidék, hasonlóan gyönyörű hegyvidék, érdekes kultúra, történelem és építészet, fantasztikus vadvilág… és a tea! Bármi legyen is az érdeklődési köröd, Srí Lankán nem fogsz unatkozni.

Az egyik leglátványosabb vasútvonal Ella és Nanu Oya között.
Ella és Nanu Oya között. Ezt tartják az egyik legszebb vonatútnak a világon. Fotó © Molnár Szilvia

Ha valaki szereti a gyarmati időkből származó (colonial) építészetet… mint például én… irány Srí Lanka.

Az egyik leginspirálóbb épület Colombóban, a történelmi Galle Face Hotel.
A Galle Face Hotel Colomboban. Véget nem érő inspirációforrás. Fotó © Molnár Szilvia

A mai napig ez az egyik kedvenc úti célom. Az, hogy hosszú távon nem akarok ott lakni, már más lapra tartozik.

A jó, a rossz és a csúf

Tisztelem ezt az országot, a lakosait, a kultúrát, a természeti környezetet, mindent. Egyetlen percig se hidd azt, hogy csak negatív tapasztalataink voltak. Nagyszerű élményekben volt részünk, (a világ minden tájáról származó) nagyszerű emberekkel találkoztunk. Barátokat is szereztünk, akik már most hiányoznak.

Szó sincs róla, hogy minden frusztrációmat az olvasókra szeretném pakolni. Van egy férjem és két gyermekem erre a feladatra.

Sokan kérdeztek a Srí Lanka-i tapasztalatainkról… hát íme… a teljes verzió.

A jó

VÍZUM

Turista vízumot meglehetősen könnyen lehet szerezni, online, még az országba érkezés előtt. Ez tulajdonképpen egy előzetes engedély (ETA), ami alapján az országba belépéskor megkapjuk a vízumot. Egy ilyen vízum 30 napig érvényes.

Ha nem lenne elég a 30 nap, meg is lehet hosszabbítani, kétszer, először még 2 hónapot, második hosszabbításnál még 3 hónapot igényelhetünk, az összesen 6 hónap. Nem éppen olcsó, de vannak ennél drágább vízumok is a régióban.

Gyerekkel utazóknak még egy jó hír, a 12 év alatti gyerekeknek ingyen van a vízum. DE! Csak az első hónapra. Én személy szerint elolvastam az összes hivatalos anyagot erről, és sehol sem találkoztam azzal, hogy a hosszabbításkor fizetni kellene a gyerekek után… aztán megpróbáltam ezt megmagyarázni a hivatalnoknak… szabad nevetni…

A hosszabbítás valamivel többe is kerül, mint az első hónap, és meg van fejelve egy kis adóval is.

Van pár jó és részletes blogbejegyzés (angolul) arról, hogyan zajlik a hosszabbítás a gyakorlatban, érdemes ráguglizni. Nekünk alkalmanként 3-4 órába telt és jobb volt, mint amire számítottunk. Kivéve, hogy amikor sok ember összegyűlt, már délben szinte kongott a büfé az ürességtől, gyerekkel szerintem jobb ha mégis van nálunk egy kis nasi és innivaló.

Az első hosszabbításunk nagyon egyszerű volt. A második már kevésbé. Irgalmatlan mennyiségű ügyfél volt a hivatalban, úgyhogy kissé eluralkodott a káosz, főleg a hivatalnokok oldalán.

Vízumhosszabbítás Colombo Srí Lanka
Kettes számú hosszabbítási kísérlet. Vigyél magaddal könyvet, vagy jó sok gigabyte-ot. Fotó © Molnár Szilvia

Több mint 4 órát vártunk, csak hogy azzal szembesülhessünk a végén, hogy az útleveleket úgy kaptuk vissza, hogy épp csak a hosszabbítást felejtették ki belőle. Mivel ez már a munkaidő legvége volt, nem akartak visszaengedni a hivatalnokhoz, hogy elmondhassam neki, igazából csak akkor lennék boldog, ha mégiscsak beragasztanák a kis matricáinkat az útlevélbe, ha már hivatalosan megkaptuk és ki is fizettük. Pánikra semmi ok, elkaptam az úriembert, aki az útleveleket osztotta szét, és ő segített. Aztán többet is fizettünk, mint amire számítottunk, mert ugye a gyerekekért is fizetni kellett, mert ugye a hosszabbítás. Ezzel csak két gondom volt, az egyik, hogy sehol nincs feltüntetve, hogy tényleg kellene fizetni a gyerekekért, a másik, hogy az első hosszabbításkor nem kellett… na, de ezt is feldolgoztuk.

Iróniát és szarkazmust félre, tényleg pozitívnak éreztük az egészet. Ha délelőtt 11 előtt beadjuk az útleveleket, még aznap visszakaphatjuk. Azért ez barátinak számít. Aki nem hiszi, olvasson utána, hogyan kell mondjuk Indonéziában turista vízumot hosszabbítani, ha saját magunk intézzük.

Csak oda kell figyelni, hogy visszakapjuk az összes útlevelet, amit beadtunk, benne legyen mindegyikben a hosszabbítást igazoló matrica és a helyes dátumok legyenek rajta.

CSALÁDOKNAK

Általánosságban elmondható, hogy Srí Lanka olyan ország, ahol tisztelik a családot. Több figyelmet és segítséget kapnak azok akik gyerekekkel utaznak. Például a legtömöttebb vonaton vagy buszon is átadták a helyiek a helyüket, hogy legalább a gyerekeket le tudjam ültetni. Tudom, ez most nagyon furcsán hangzik. Miért kellene a gyerekeknek ülni, miért nem az idősek ülhetnek le? Egyrészt, az idősek is ülnek. Másrészt, így van esély arra, hogy a kisgyerekeket ne nyomja agyon a tömeg.

Tényleg tisztelnek, csupán mert gyerekeid vannak és a legtöbben minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megkönnyítsék az életedet. Ez azért komoly előny ha gyerekekkel utazik az ember.

Átalakított tuk-tuk. Street art a Galle erődben.
A régi holland erőd Galle városában elég sok felfedeznivalót tartogat. Fotó © Vasas András

GYEREKEKNEK

A táj, a természet, a templomok, a kultúra, még a főváros is a forgalmi dugókkal és a felhőkarcolókkal, a konténerszállító hajók, a buszok, vonatok, tuk-tukok. Ezek mind és még sok egyéb dolog teljesen más volt, mint amihez a gyerekeink hozzá voltak szokva. Volt kevésbé pozitív oldala is – erről később – de összességében mindez rendkívül inspirálólag hatott a gyerekekre, különösen Karsára, aki 5 éves volt, amikor megérkeztünk. Naponta órák hosszat rajzol és nekünk hatalmas élmény volt látni, hogyan interpretálja azt amiket lát maga körül és hogyan változnak, fejlődnek a rajzai napról napra.

Flow-ban. Egyébként pedig a Ceylon Sliders kávézóban a reggelinkre várva. Fotó © Molnár Szilvia

A gyerekeink kedvence az Ella és Kandy közötti vonatozás volt, és a különböző botanikus kertek, ahol rendre azt játszották, hogy felfedezők és felelősségük teljes tudatában megmásztak minden sziklát és felfedeztek minden ösvényt. Srí Lankán van pár jó hely, például a Hakgala Botanikus Kert Nuwara Eliya mellett vagy a Peradeniya Botanikus Kert Kandy mellett.

A gyerekek térképet olvasnak a Peradeniya Botanikus Kertben.
Órákig játszottak ezekkel a térképekkel Peradeniya-ban. Fotó © Molnár Szilvia
Élményekkel teli nap a Peradeniya Botanikus Kertben
Jól van felfedezők, most merre? Peradeniya Botanikus Kert. Fotó © Molnár Szilvia

EGÉSZSÉGES ÉTELEK

Ha számodra nagyon nem mindegy mit eszel és utazás közben is szeretnél egészséges ételeket fogyasztani, jó hírem van. Egyre több olyan éttermet és kávézót lehet találni az országban, ahol friss, lehetőleg helyi alapanyagokból készülnek az érdekesebbnél érdekesebb fogások és a hangulat is kellemes. Főleg Colombo-ban és a turisták által leginkább látogatott vidékeken lehet ilyenekkel találkozni.

Weligamán is találtunk pár ilyen éttermet, ebben a bejegyzésben olvashatsz róla bővebben.

Avokádós pirítós és műzli reggelire. Ceylon Sliders, Weligama, Srí Lanka
Elég jó nap az, amelyik így indul. Ceylon Sliders, Weligama. Fotó © Molnár Szilvia

Te is utazást tervezel Srí Lankára? Rövid távú… á, nem… tulajdonképpen bármilyen távú utazáshoz mi ezt az útikönyvet ajánljuk, régóta nagy kedvencünk:

TÖMEGKÖZLEKEDÉS

Bár ez a téma a következő kategóriába is bekerült, azt azért hatalmas pozitívumként megemlíteném, hogy Srí Lankán az utak minősége jó, busszal és vonattal szinte bárhova el lehet jutni, és a tömegközlekedés rendkívül olcsó. Igaz, hogy a géppark java része nálam idősebb, de a buszok is és a vonatok is többnyire tiszták. Hangosak, de tiszták.

A rossz

ÁRAK

Srí Lanka nagyon megdrágult az elmúlt 5-6 évben. Ehhez képest a színvonal nem nőtt, sőt bizonyos esetekben gyengébb lett. Hát, ez nem túl jó hír.

A túlárazott apartmanunk Weligama városában. Fotó © Molnár Szilvia

Vegyük például az apartmanunkat Weligamán. A házigazdáink nagyon kedves emberek voltak, jobbat nem is kívánhattunk volna. De az apartman nevetségesen túl volt árazva, akárcsak a legtöbb apartman a déli parton. Igazság szerint nem az ő hibájuk. Ilyen a piac. Egyrészt, mindenki magasan tartja az árakat, másrészt a turisták jó része ki is fizeti ezt az árat anélkül, hogy akár egy pillanatig is elgondolkozna azon, hogy miért és mennyit fizet.

Az apartmanunkban – amit a képeken látsz – 2 szoba volt, 2 fürdőszoba, egy kis, nagyon gyengén felszerelt konyha egy kis gázfőzővel és egy hűtővel, amit állandóan le kellett olvasztani. Egyetlen igazán kellemes része volt az apartmannak, egy szép nagy erkély.

A konyhánk… Fotó © Molnár Szilvia

Mosógép nem volt. Légkondi sem. A mennyezeti ventillátor az egyik szobában az a típus volt, amelyik csak úgy siklik a levegőn keresztül, különösebb értékelhető erdmény nélkül. A ventillátor a másik szobában csak maximumon működött, ez is kicsit messze volt az ideálistól.

A wifi – amiért külön kellett fizetni – jól működött… az első hónapban. Egyre rosszabb lett, míg eljutottunk arra a szintre, hogy az utolsó hónapban már egyáltalán nem működött. Azt mondták, az utolsó hónapot a szolgáltató valamilyen átállási folyamatának köszönhetjük.

Mindez 75.000. rúpiáért havonta, ami akkor nagyjából 500 USD vagy 130.000. HUF volt. A gázt magunknak kellett venni a főzéshez. Az áram- és a vízszámla ugyan eredetileg benne volt a bérleti díjban, viszont többet fogyasztottunk, mint amivel a háziak kalkuláltak, így végül ezeket is fizetni kellett.

De 5 perc sétára volt a part, ahol fürdeni lehetett…

KÜLFÖLDI GYEREKEK

Említettem, hogy ez egy olyan ország, ahol tisztelik a családot. Nem éppen szokásos hozzáállás ez már manapság, és olyasmi, amit nagyon tisztelek. DE. A külföldi gyerekek rengeteg figyelmet kapnak. Mondom, RENGETEGET. A helyi kultúra része, és nem is akarnak semmi rosszat, de MINDENKI meg akarja érinteni, simogatni, fogdosni a gyerekeket. Az sem számít, hogy 6 hónapig egy helyben laksz és újra meg újra találkozol ugyanazokkal az emberekkel. Mindig… mindenki. Sok gyereket láttam, akiket nem zavart, sőt olyanok is vannak, akik kifejezetten örülnek a plusz figyelemnek. Az én gyerekeimnek viszont maga volt a pokol. Igazán, őszintén gyűlölték.

Kicsik még. Sokszor próbáltuk elmagyarázni, hogy itt ez a szokás, és hogy az emberek csak barátságosak szeretnének lenni. Nem számított. Nagyon utálták és féltek az emberek közelébe menni… 6 hónapig. Játszottak-e rendszeresen vagy kötöttek-e barátságot helyi gyerekekkel? Egy kislánnyal. 6 hónap alatt.

Peradeniya Botanikus Kert, Kandy, Srí Lanka
Ugye, mondtam, hogy a képek nem illenek majd mindenhol a szövegbe? Viszont ezek a méretek… Peradeniya Botanikus Kert. Fotó © Molnár Szilvia

Enyhén szólva sem volt könnyű a gyerekeknek a váltás amikor eljöttünk otthonról. Nagyon más volt minden ahhoz képest amit megszoktak. Ez alapból még jó is lehetne, megtapasztalni és felfedezni más kultúrát, más éghajlatot, más ételeket és így tovább. És aztán a nap végén boldogan hajtod a fejed a párnára, abban a tudatban, hogy a gyermekedből sokkal toleránsabb, nyitottabb ember lesz egyszer… vagy nem.

A Szent Fog Templomnál Kandy-ben
A Szent Fog Templomhoz, Kandy-be másodszor látogattunk el. Fotó © Molnár Szilvia

SZEMÉT

Meglepetésünkre sokkal több szemét volt mindenhol, mint pár évvel ezelőtt. Hozzá lehet szokni és rendszeresen vannak helyiek vagy letelepült külföldiek által szervezett szemétszedések, de azért elsőre sokkoló volt.

Esők után – ami azért előfordul a trópuson – bizonyos partszakaszokat nem tudtunk fürdésre használni, annyira szennyezettek voltak. Egyes helyeken elképesztő mennyiségű szemetet mos az eső a tengerbe, a szennyvízcsatornák tartalmával együtt. Az első ilyen alkalommal a helyi szörfoktatók szóltak, hogy vigyük ki a gyerekeket a vízből mert nem biztonságos.

A szennyeződés komoly probléma a Srí Lanka-i partoknál
Egy átlagos trópusi eső után ez mind a tengerben úszkál. És még sok minden más. Fotó © Molnár Szilvia

Van törekvés az újrahasznosításra és fenntartható termékek előállítására, de még eléggé kis mértékben, így az olyan szervezetek és cégek, mint a Good Market vagy az Ananta Sustainables számára nagyon jól jön a támogatás, még akkor is ha az csak egy like vagy egy megosztás a Facebookon.

ALKUDOZÁS

Már hallom is ahogy azt mondod erre, “jaj, ne legyetek már amatőrök, ez Ázsia!”… nos, igen és nem. Igen, ez tényleg Ázsia, és igen, az alkudozás valóban természetes lenne. Viszont Srí Lankán meglepően sokan nem akarnak alkudozni. Felvilágosítanak, hogy alkudoznod kellene, mégis sokan egyszerűen faképnél hagynak ha mégis megteszed.

A tuk-tuk sofőrök például. Páran egyenesen dühbe jöttek, amikor kiderült számukra, hogy ismerjük a valós helyi árakat. Vagy a főbérlőnk. Amikor körbejártuk az apartmant és megmondták, mennyit kérnek érte egy hónapra, nem reagáltunk pár másodpercig. Gyorsan leszögezték, hogy itt az a szokás, hogy alkudni kell, úgyhogy most dobjuk be szépen az ajánlatunkat. Megtettük. Mindenki – mi is – arra számítana egy ilyen helyzetben, hogy most ők mondanak egy összeget, ami több mint a mi ajánlatunk, de kevesebb mint az ő eredeti ajánlatuk… így szokás alkudozni… inkább művészeti ág és pszichológia mint atomfizika. Szóval, e helyett mi történik? Közlik velünk, hogy szerintük ez nem igazságos, és innentől kezdve nem hajlandóak engedni az árból.

KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁG

A közutakon ilyesmi szinte egyáltalán nem létezik.

Pár… hogy is fogalmazzak… mondjuk úgy, ÉRDEKES buszutazás után – ahol egyébként annyi akció volt, hogy a rémülettől megbénulva még fotózni is elfelejtettünk – úgy döntöttünk, szeretünk mi vonatozni. Ha nincs vonat arra amerre készülsz, két lehetőség még mindig van, taxit bérelni vagy imádkozni… JÓ SOKAT.

Weligama vasútállomás
Nagy vonat rajongók lettünk Srí Lankán. Fotó © Molnár Szilvia

A csúf

INTERNET

Több mint rossz. Nálunk tapasztaltabb utazók figyelmeztettek, hogy megbízhatatlan, de még így is alulmúlta minden várakozásunkat. Ha valaki csak rövid időre jön Srí Lankára nyaralni, lazítani, akkor akár jó is lehet, legfeljebb az Instagramra csak egy-két órával később kerülnek fel a képek. Ezzel éppen együtt tudnék élni. Viszont abban az esetben, ha munka miatt van szükséged az internetre, mint mondjuk egy digitális nomádnak… nem lesz vicces.

Az alap probléma az, hogy Srí Lankán egyelőre nincs olyan, hogy szélessávú, korlátlan internet. Hallottam emberekről, akik hallották már, hogy létezik ilyesmi az országban, elméletileg. Gyakorlatilag nincs ilyen. Az előfizetők (például a szálláshelyek tulajdonosai) vásárolnak bizonyos mennyiségű gigabyte-ot, ráadásul meg van határozva, hogy ebből mennyit lehet nappal és mennyit éjszaka felhasználni, aztán a hónap végére szépen mindenkinél elfogy az adat, az internetkapcsolat pedig valahol az extrém lassú és a nem létező között állapodik meg. Néha még akkor is, ha vásárolnak hozzá plusz adatot. Meg ne kérdezd miért, fogalmam sincs.

A másik, szerintem fájdalommentesebb lehetőség, hogy vásárolunk egy helyi SIM kártyát (rögtön a reptéren, az érkezési oldalon lehet) és 4G mobilnetet használunk. Valamivel jobb megoldás, de még így is előfordult, hogy napokig nem volt internetkapcsolatom.

A fővárosban, Colombo-ban viszont soha semmi problémám nem volt a nettel.

Colombo-i forgalom egy úgynevezett Poya napon
Colombo-i forgalom egy úgynevezett Poya napon. Szürreális. Fotó © Molnár Szilvia

ÁRAMSZÜNETEK

Rendszeres. Ez azért olyasmi, amihez hozzá lehet szokni… már ha valaki nagyon akar. Ha wifi használatra számítunk, az előbb említett internetes problémát sem mozdítja túlságosan előre. Ahol mi laktunk, szinte senkinek nem volt aggregátora. Csomagolni kell pár jó power bank-et.

Este a Szent Fog Templom udvarán Kandy-ben
Az egyik kedvenc képem. Este a Szent Fog Templom udvarán, Kandy-ben. Fotó © Molnár Szilvia

SUDDA ÁR

Egy látogató (én jobban szeretem ezt a kifejezést, de Srí Lankán mindenki “foreigner”-nek, azaz idegennek, külföldinek fog hívni, egymás közt pedig sudda-nak, ami ugyanazt jelenti, csak szingaléz nyelven) minimum dupla árat kell fizessen szinte mindenhol. Nyilván vannak esetek, például mobiladat vásárláskor, vagy mondjuk egy nyugati tipusú étteremben vagy boltban, amikor nem kell többet fizetni.

Mindenki meg akar gazdagodni – lehetőleg 10 másodpercen belül – arra a tévhitre alapozva, hogy minden egyes külföldről érkező látogató multimilliomos, aki otthon a fákról szüreteli a pénzt és minimális agymunkát sem fektet abba, hogy hogyan költse el. Ezzel a jelenséggel más országokban is találkoztunk már, de itt most sokkoló volt a mértéke. Évekkel ezelőtt, amikor először jártunk az országban, közel sem volt ilyen a helyzet… vagy csak hatalmas mázlink volt. Az például, hogy a buszokon rendszeresen dupla vagy tripla árat kértek tőlünk, új élmény volt, és általában a kalauz öncélú projektje.

Buszozás Srí Lankán
Ha legközelebb buszozunk Srí Lankán, kelleni fog egy GoPro kamera. Colombo, 2011. Fotó © Vasas András

ZAKLATÁS

Mindennapos probléma, ami a helyi és a külföldi hölgyeket egyaránt érinti. Bár a közbiztonság nagy általánosságban még nem kellene ebbe a kategóriába kerüljön, azért elszórtan előfordulnak komolyabb esetek. Az elmúlt fél évben volt pár ilyen a mi környékünkön is. Józan ésszel azért általában el lehet kerülni a problémákat.

Még hálás is lehetnék a Srí Lanka-i férfiaknak, amiért itt újra 25 évesnek érezhettem magam. Akkoriban fordult elő velem utoljára, hogy egy idegen megfogdosta a fenekemet. Magyarországon a zaklatók legalább tisztelik a korodat.

Srí Lankán valami miatt úgy érzik a férfiak, hogy ha ahelyett, hogy megfognák a fenekedet, inkább hozzáddörgölik a legbecsesebb testrészüket, az nem feltűnő… de az. A nyilvánvaló tény, hogy már nem vagyok 25 vagy éppen a gazellatest egyértelmű hiánya igazán nem jelentett akadályt az idegen kezeknek és egyéb testrészeknek. Vagy az a csekélyke körülmény, hogy egyik alkalommal a férjem és a gyerekek is mellettem álltak… erre hagyok egy kis időt.

Komolyra fordítva. Az, hogy nőket, akár egész baráti társaságokat megtámadnak, borzalmas és undorító dolog.

DE.

Egy személyes megjegyzés ehhez.

A Srí Lankára vagy a környező országokba utazóknak talán érdemes lenne figyelembe venniük a tényt, hogy ezekben az országokban NEM számít elfogadott, hétköznapi dolognak, hogy a nők gyakorlatilag SZINTE MEZTELENÜL sétálnak az utcákon vagy így látogatnak el a boltokba, éttermekbe. Megismerni kicsit a helyi szokásokat és tiszteletben tartani azokat igazán nem nagy erőfeszítés, viszont segíthet elkerülni pár kellemetlen szituációt. Ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem fognak molesztálni a helyi férfiak, velem is megtörtént kétszer, annak ellenére, hogy tetőtől talpig ruhában voltam, sőt ott voltak a gyerekeim is. Csak annyit jelent, hogy segíthet elkerülni azt, hogy igazán nagy bajba kerülj.

A lecke amit megtanultunk

Egy dolgot most megtanultunk, mégpedig azt, hogy ha az elképzeléseink messze állnak a valóságtól, könnyen a lejtőn találhatjuk magunkat. Onnantól kezdve pedig nehezebb kezelni a mindennapos problémákat, sokkal nehezebb alkalmazkodni a változásokhoz, nehéz elfogadni a világot magunk körül olyannak amilyen.

Már otthon is eléggé stresszesek voltunk. Az, hogy Hanga (aki 3 éves volt amikor indultunk) onnantól kezdve, hogy beültünk az autóba ami felvitt a repülőtérre Magyarországon, egészen addig amíg 38 órával később megérkeztünk Colombo-ba, az idő jelentős részében üvöltött, hogy ő nem akar elutazni, nem könnyítette meg a dolgot. Sőt az sem, hogy az első 5 hónapban minden egyes nap (többnyire sírva) megkérdezte, hogy mikor megyünk már vissza a házunkba. Abba, amelyiket ugye eladtuk… és igen, minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy felkészítsük a gyerekeket erre a változásra.

Az sem segített túl sokat, hogy a tervezett 2 hét helyett majdnem teljes 6 hétbe telt albérletet találni – túlárazottat, ráadásul.

Ebben az elmeállapotban nehezebb elviselni olyan dolgokat, amikhez egyébként hozzá lehetne szokni. Például a szemetet az utcákon vagy a bűzlő csatornákat, vagy azt hogy körülbelül egy kivételével az összes utcai árus és tuk-tuk sofőr át akar verni és mivel az alkudozás ugyan elvárt de sokak által mégsem tolerált, a mindennapos tevékenységek, mint például az alapvető élelmiszerek megvásárlása is kínszenvedéssé válik.

Utcai árus Srí Lankán
Nasit valaki? A családi kedvenc a wadi nevezetű volt. Fotó © Molnár Szilvia

Megpróbáltuk. Az első 3 hónap után el is mehettünk volna, de nem mentünk, még egy esélyt akartunk adni a Srí Lanka-i hosszú távú életnek. Jó, ez így nem teljesen igaz, én akartam még egy esélyt adni, és esetleg a kisfiam, a többiek készen álltak bármelyik pillanatban elhagyni az országot.

Colombo-i forgalom
Felhőkarcolók és tuk-tukok. Colombo egész érdekes hely. Fotó © Molnár Szilvia

Mellesleg a kisfiam és én kipróbálnánk milyen a fővárosban, Colombo-ban lakni, a család többi tagja viszont hallani sem akar róla, úgyhogy továbbálltunk, hogy felfedezzünk más országokat is. Ez azt jelenti, hogy jóval többet leszünk úton, mint ahogy eredetileg terveztük. Az is előfordulhat, hogy hamar találunk magunknak egy hosszú távú bázist, de az is lehet, hogy megszeretjük ezt a sokat mozgós életformát… rengeteg a lehetőség.

És tudjátok mi a helyzet? Alig várjuk, hogy egyszer újra ellátogathassunk Srí Lankára, még nagyon sok látni- és tapasztalnivaló van számunkra ebben a gyönyörű országban. Rövid távú látogatásokban gondolkodunk.

Ez a mi történetünk.

Van Neked is? Kíváncsian várjuk. Hagyhatsz hozzászólást itt is, vagy megkereshetsz minket Facebook vagy Instagram oldalainkon.

Puszi!

Szilvi x

Ui.: Ez volt az egyik kedvenc szállodánk Colombo-ban. A személyzet kedves, az árak is jók, tökéletes helyen van, és szezonban rendszeresen vannak programok a szálloda előtt. Ételfesztiválok, tradícionális táncbemutatók, csak ki kell lépni az épületből. Ja, majdnem elfelejtettem, a legfelső szinten olyan étterem van, ami önmagában megér egy mesét!

Ez egy Agoda partnerprogram link. Katt a képre!

4
Leave a Reply

avatar
2 Comment threads
2 Thread replies
0 Followers
 
Most reacted comment
Hottest comment thread
3 Comment authors
SzilviaTündiKati Recent comment authors

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

  Subscribe  
legújabb legrégebbi
Visszajelzés
Tündi
Vendég
Tündi

Szia Szilvi! Nagyon irigylem a bátorságotokat és a kitartásotokat! Én is szívesen megnézném Srí Lankát, egy-két hétig maradnék is, de sajnos (vagy nem) túl röghöz kötött vagyok. Nagyon jó, hogy a rossz oldalát is megmutattad. Ha valaki valaminek csak a jó oldalát mondja el vagy írja le, általában nem igaz, hiszen mindennek két oldala van!
Örülök, hogy láthattam a gyerekeket! Hiányoztok! Sok puszi!!! Tündi

Kati
Vendég
Kati

Szia Szilvi! Alapos összefoglaló, nem semmi, köszönet érte! Tényleg nem lehetett mindig könnyű Sri Lankán. Emlékeztet jómagamra is, hogy az a 6 karitatív hetem Indiában 2005-ben mindamellett, hogy a legcsodálatosabb élményem és tanítómesterem volt a nagybetűs életben, mekkora kihívásokat, nehézségeket is okozott, már csak a kultúra, éghajlat, élelmiszer, állatok, higiénia, stb. különbözőségéből kifolyólag. De Te ráadásul még anya szerepben is vagy ott, vagy Ti, szülőként, ami fokozza a teendőiteket, hogy az ő testi-lelki épségét is vigyázzátok. Kívánok kedvetekre való körülményeket, otthont, nyugalmat, egészséget és minél kevesebb aggódnivalót! Puszi, Kati